Sajnos manapság némi ellentét fedezhető el a DJ-k különböző generációi között. A fiatalok szeretnének „betörni” a pályára, érvényesülni, ami érthető, hiszen ők is szeretnének sikeres DJ-k lenni. Az idősebbek konkurenciát látnak bennük, féltik az elért pozíciójukat, megélhetésüket – ami szintén érhető. Mindkét oldal álláspontjában sok-sok igazság van.

Régen nem volt ilyen konfliktusos a helyzet, hiszen föl sem merült, hogy valaki egyik napról a másikra DJ lehet. A zenéhez csak lemezen (ráadásul bakeliten!) lehetett hozzájutni, így hosszú-hosszú ideig tartott, mire valaki össze tudta gyűjteni a szükséges zenei állományt ahhoz, hogy bulit csináljon. Ezért mindenki úgy kezdte, hogy elszegődött egy már ismert DJ mellé „tanítványként”. Először csak nézte, aztán vitte a lemezestáskát, buli közben ismerkedett a zenékkel, majd egy idő után lehetőséget kapott a buli elején, végén a „mestertől”, majd később már akár buli közben is 15-20 percre. Eközben sorra gyűjtötte a saját lemezeket, majd végül, a legtöbb esetben épp a „mester” segítségével, akár az ő lemezeit is használva, önálló munkát is kapott. A rendszer jól működött, a leendő DJ-k menet közben rengeteg tudást is „magukba szívtak”, s közben kialakult saját elképzelésük is.

Ma egészen más a helyzet, az Internet-nek köszönhetően a zenéhez bárki nagyon könnyen hozzájuthat. Ez egy adottság, nem lehet rajta változtatni, nem is érdemes ezen „siránkozni”. De az, hogy könnyen hozzá lehet jutni a zenéhez, nem jelenti azt, hogy ingyen van! Ha nem vesszük meg eredetiben, akkor a másolatok után jogdíjat kell fizetni. Ennek részleteiről bőségesen olvashatsz ezen az oldalon más fejezetekben, itt most elég annyi, hogy ez is egy adottság, és ezen is fölösleges „hisztizni”. Mindenkinek el kell(ene) fogadnia, hogy egyenlő versenyfeltételek legyenek: a zenéért valamilyen formában mindenkinek fizetnie kell, s senki sem indulhat jogosulatlan versenyelőnnyel, így irreálisan olcsón elvállalva a bulikat.

A legtöbb konfliktus megszűntethető lenne, és mindenki jobban kereshet, ha mindkét fél elfogadja a másikat! A fiataloknak tudomásul kell venni, hogy vannak már mások is a pályán, akik hosszú utat jártak végig, hogy eljussanak idáig. Senki sem lesz DJ egyik napról a másikra, nincs „rövidebb út”, nem lehet „levágni a kanyarokat”. Nem szabad inkorrektnek, agresszívnek lenni, gátlástalanul törtetve, aláígérgetve a másiknak, csak azért, hogy ma este én legyek a „sztár”. Az idősebbeknek pedig azt kell elfogadniuk, hogy a fiataloknak igenis joga van bejönni a pályára. Igen, rengeteg "öreg" DJ valóban csak a kis "szemétdombját" védi, elzavarja a fiatalokat, nem ad lehetőséget, próbálja kizárni a feltörekvőket. Ezt a hibát nem szabad elkövetni. Elengedhetetlen, hogy az idősebbek beengedjék a fiatalokat a pályára, hiszen - érthető módon - jönnek így is, úgy is...

Pontosan ez az érdeke mindenkinek, hogy a fiatalok rendezett körülmények között, a törvényeket és a szakmai etikai elvárásokat egyaránt betartva jöjjenek be a pályára, s ebben segíteni kell őket. Így nem kényszerülnek rá, hogy az idősebbek alá ígérgetve próbáljanak érvényesülni, jogtalanul elvéve előlük a munkát, hanem inkább lehetőséget kapnak arra, épp az idősebbek segítségével, hogy igazi DJ váljon belőlük, rendes munkához jussanak, és ne három szendvicsért dolgozzanak, hanem tisztában is legyenek saját munkájuk értékével.

Ha egy fiatal DJ-nek van egy jelentős haveri-baráti köre, pl. a suliban, akiket jól tud mozgatni, akkor nem az a megoldás, hogy a működő diszkóval szemben kibérel egy pincét és „rászervez” a hétvégi bulira egy másikat, a klub (és annak DJ-je) pedig rögtön feljelenti, hanem meg kell találni egymást: a fiatal DJ jó közönséget tud hozni, a klub erre maga is biztosíthatja a helyszínt, a rezidens DJ pedig az „ifjú titánnal” együttműködve összehozza, megszervezi az egészet, és közösen megcsinálják a bulit, amiből aztán mindenki pénzt tud keresni.